Minden vászon egy érzelmi kartográfia.
Megfestem a határvonalat a káosz és a rend között – a küszöböt, ahol a józan ész találkozik az őrülettel, ahol az érzés formává válik. Az én munkám nem illusztráció; ez ásatás. Minden felület a tudat egy rekordját tartalmazza: feszült, transzcendens, liminális, paradox.
A gyakorlatom középpontjában álló kettősség nem olyan téma, amelyet kívülről illusztrálok. Ez az az állapot, amelyet belülről festek – ugyanaz az instabilitás, ami emberré tesz bennünket, pigmentben és léptékben visszaadva.
A munka összegyűjtése annyi, mint a belső terület térképe – nem dekoráció, hanem dokumentáció.